Ni hao ma?

Wo hen hao. Tudom, tudom. Sokáig nem jelentkeztem. De nem csak itt. Nem írtam vissza a levelezőtársaknak, a felkéréseimet is hanyagolom. És a rajzolás is kissé alábbhagyott. Hogy mi volt velem ebben a három hétben? Egyetem. Bezony. Már megvan az a 8-10 ember, akinek a társaságában jól érzem magam, és ők is jó embernek gondolnak, és ez...jól esik. Nos, az óráim...már tudom, melyik órát fogom szeretni és melyiket nem. Egyelőre, amiket szeretek, azok a japán nyelvtan, nyelvgyakorlat, kínai órák. He. Ez érdekes, nem? Ez mind olyan óra, ahol a nyelvvel kell dolgoznom. Mert jó, érdekes a Távol-keleti vallások és az Ókori és keleti írások is, de ez mégsem ugyanaz. Amiket nem igazán szerettem meg, az a Filozófia és a Stilisztika-retorika. A tantárgy, amiből jó leszek, az az Egyházismeret. Ezen az órán egy kicsit otthon érzem magam - tekintve, hogy egyházi iskolából érkeztem. A napjaim abból állnak, hogy korán kelek, későn eszek és még később fekszek le. Jobbára rajzolni lyukasban vagy itthon szoktam, ha nem túl későn érek haza. Élvezem az egyetemi életet, hiszen van kivel. És azt is imádom, hogy eljön velem szembe valaki és sziával köszönhetek rá. Már azt is tudom, hogy melyik termet nem szeretem, és miért nem. Egy kicsit lelomboznak az első ZH-im eredményei, de hát...majd csak belelendülök, nem igaz? Ganbatte kudasai! A családi életem nincs a toppon mostanában, de amennyit itthon vagyok, nem is igazán érdekel. Ellenben beállt az ősz és megfáztam. Nem mondom, hogy belehalok, de nagyon kellemetlen. És utálom, hogy 20 leszek. Nem leszek már fiatalabb én sem, nem igaz? Mostanában kezdtem el rendkívül érdeklődni a kínai kultúra iránt is. Mert megvallom őszintén, inkább Japán izgatott eddig, de mióta kínait tanulok (meg lett kínai karakterem, és kínai zenét hallgatok), azóta izgat, ami odaát van. És rájöttem, hogy a japán szókincsem a kínaival szemben olyan, mint tengerszinttől a Mount Everest. Itt van pár rajz, amire azért volt időm.