GHOST

Gondolom, a GHOST c. filmet senkinek sem kell bemutatni, Patric Swayze, Demi Moore és Whoopi Goldberg főszereplésével. Ez a bejegyzés tisztán a Budapesti Operettszínház május 31-én bemutatott musical változatára koncentrál, erről fogok én most laikus szemmel egy jó hosszú bejegyzést írni. Először is....

A történet: A fiatal és erős szerelmes pár, Molly és Sam előtt áll még az egész élet. Mindketten sikeresek a munkában, most jegyezték el egymást és  költöznek össze egy nagyobb lakásba, szóval minden klappol. Molly szobrász, Sam, és a legfőbb barátjuk, Carl pedig bankárok. Remekül alakul az életük, míg egy nap egy szobrászkiállításról hazafelé tartván leszólítja őket és fegyverrel kezd el fenyegetőzni egy szakadt férfi, aki Sam tárcáját akarja. A férfi persze nem adja könnyen sem magát, sem a tárcáját, így a vége az, hogy eldördül a fegyver, Sam pedig a földre zuhan. Ám valami nem stimmel. Sam teste ugyan meghal, de a szelleme, lelke a valóságban marad. Senki sem látja, senki sem hallja, de ő lát és hall mindent. A kórházban kísértő szellem tisztázza összezavarodott érzéseit és avatja be a nagy titokba: meghalt. Meghalt, de azért nem került a mennyországba, mert még valami dolga van itt a Földön. Nem sokkal később Sam kideríti, hogy ki ölte meg. Az illetőt Willy Lopez-nek hívják, és a címét is megszerzi. Ám arra is hamar rájön, hogy nem véletlenül ölték meg, hanem ezt a férfit valaki felbérelte. Azt is megtudja, hogy mivel a tárcájában nem volt benne az a dolog, amiért az egész gyilkosság történt, Willy vissza fog térni a lakásukba. Sam egyből kapcsol, hisz rájön, hogy bár ő meghalt, gyászoló szerelme, Molly még él. De mit tehetne? Bármit próbál, megütni, megfogni semmit nem tud, hiszen meghalt. Végső kétségbeesésében egy spiritisztához, Oda Mae Brown-hoz fordul, akit egyébként fél Brooklyn csalóként tart számon, de valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan módon Sam hangját mégis meghallja. Sam addig táncol a nő idegein, míg elzavarja Molly-val volt közös fészkükig. A fiatal nő először nem akar hinni a spiritisztának, de mivel Sam olyan dolgokat tolmácsoltat vele, amikről csak ők ketten tudhattak Sam-mel, beengedi a lakásba. Sam próbálja elmagyarázni Oda Mae-n keresztül, hogy veszélyben van, és arra kéri Molly-t, hogy menjen a tolmácsolt adatokkal a rendőrségre. Megérkezik a gyászoló Molly-hoz Carl, aki titkon persze szerelmes a nőbe, és megpróbálja kihasználni a nő gyengeségét, de Molly előadja a meséjét Oda Mae-től és Sam üzenetéről. Mivel Carl lebeszélni nem tudja Molly-t, magára vállalja, hogy majd ő elmegy Willy Lopez-hez. Sam követi Carl-t, mert úgy érzi, segítségre lesz szüksége, de döbbenten tapasztalja, hogy az, aki felfogadta Willy-t, nem más, mint maga Carl, és az egész gyilkosság a telefonos füzetecskéért történt, amiben egy 10 millió dollárról szóló számla hozzáférési adatai szerepelnek. Természetesen Carl nem akarta, hogy Sam meghaljon, de Willy túlkapásáért nem tud felelősséget vállalni. Eközben Molly elmegy a rendőrségre, ahol próbálják rávenni, hogy reálisan lássa a dolgokat, hisz az ember ilyenkor sebezhető, és minden szalmaszálba belekapaszkodik. Ezt bizonyítandó Oda Mae Brown vaskos mappája, ami adócsalástól a sikkasztásig mindennel tele van. Molly megkeményített szívvel megy haza. Sam pedig kétségbeesetten siet Oda Mae-hez, de a metrón összeakad egy sorstársával, a metrószellemmel, aki barátságtalanul és agresszívan támadja meg Sam-et. A férfi észreveszi, hogy a metrószellem képes megmozdítani a tárgyakat, és addig jár a nyakára, míg a metrószellem (akiről egyébként nem tudni, hogy belökték, vagy leugrott) meg nem tanítja neki, hogyan kell. Sam az új tudás birtokában szedi fel Oda Mae-t és kéri meg még egy utolsó, nagy szívességre. Együtt mennek a bankba, hogy Oda Mae megszüntesse a Rita Miller nevére kiírt, 10 millió dollárról szóló számlát (hogy Carl ne jusson hozzá), majd adományként a csekket átruházza az egyház apácáira. Sam kísérti Willy Lopez-t, egészen addig, míg egy motor el nem üti a férfit és meg nem hal. De a menny helyett a pokolból jönnek érte az árnak. Eközben Carl akárhogy próbálkozik, a telefonkönyvecskéből szerzett adatokkal sem sikerül belépni Rita Miller számlájára. Carl utolsó kétségbeesésében belekiáltja az üres szobába, hogy ki szórakozik vele, mire a számítógép monitorán megjelenik először a "GYILKOS!", majd a "SAM" felirat. Carl megfogadja az irodában, hogy megöli Molly-t, így Sam Oda Mae-hez rohan ismét. Molly kétségei ellenére ismét beengedi Oda Mae-t, a spiritiszta pedig látva, hogy mennyire szeretik egymást, megengedi Sam-nek, hogy belebújjon a testébe. A testcsere közben robban be az ajtón pisztolyostul Carl és fenyegeti meg a két nőt. Sam akcióba lendül, és mióta megtanulta a metrószellemtől, hogy hogy kell tárgyakat megmozdítani, Carl vetélytársa lehet. Addig dulakodnak, míg a két nő a tűzoltólétrán át a tetőre menekül, de Carl őket üldözve az egyensúlyát veszti és lezuhan. Ő is azonnal meghal. A pokol árnyai érte is eljönnek, és elviszik, Sam pedig végignézi. Ezek után Molly végre meghallja szerelme hangját; de a boldogság nem tart sokáig, hisz a menny lényei már várnak Sam-re. A pár érzékeny búcsút vesz, Sam pedig a fénybe lép.  

Most, hogy mindenki érti, miről szól a történet, lássuk az előadást.

A szereposztás:Sam - Kerényi Miklós Máté

Molly - Muri Enikő

Oda Mae - Szulák Andrea

Carl - Szabó Dávid

Willy - György-Rózsa Sándor

metrószellem - Brasch Bence

kórházszellem - Földes Tamás

koreográfus: Tihanyi András

kivetítő: Madár

rendező: KERO®

Sok kritikát elolvastam, mielőtt a magaméba fogtam, de abban mind egyetértettünk a laikusokkal és szakmabéliekkel is, hogy a látvány maga megállta volna a helyét a Broadway-en is, a színészi munkával ellentétben. Mindenki mentségére szóljon, hogy az erkély balon ültem, így a színpad 1/3-ára gyakorlatilag nem volt rálátásom. Az egy másik kérdés, hogy miért tesznek olyan helyre széket, ahonnan nem látni mindent. Nem láttam pl., mikor Willy lelövi Sam-et, csak hogy valaki ugyanolyan ruhákban fekszik a színpad bal oldalán. Azt sem láttam, mikor Sam a fénybe lépett, mert az szintén a színpad bal oldalára volt rendezve. Egy anekdota:

Molly: úristen... Sam... látlak!

én: én nem...

Összességében a technikai része nagyon ott volt, a díszlet, a jelmezek, a koreográfia, a fénytechnika, a kivetítő, a látványterv... bár olyan szerencsétlen helyen ültem, hogy egy csomó trükkre ráláttam, mert ezek ugye mint a "takarásban" történnek. A színészi munkával kevésbé voltam megelégedve. Valahogy Molly és Sam szerelme számomra nem tükrözte azt, hogy egy kivételesen mély, lángoló szerelemről van szó, sokkal inkább olyanok voltak, mint a szerelmes, enyelgő tinédzserek. Máté szegény mindent megpróbált, pontosan, hangosan, érzéssel énekelt, de valahogy mégsem volt Sam. Kikértem anya véleményét, akitől megtudtam, hogy főhőst alakítani sokkal nehezebb, mint karaktert. Végül is, ha egy karaktert kapsz, akinek a bőrébe kell bújni, akkor tudod a dolgod és csak idomulni kell. Egy főhős esetében sokkal inkább a tetteken, mint a jellemén van a hangsúly. Nem? Nem? De. Úgy tűnik, Máté még fiatal és tapasztalatlan volt ehhez. Muri Enikőnek nem lehet túl sok tapasztalata színésznőként. Az látszott rajta, hogy a színpad nem idegen számára, de színésznőként még kicsit bizonytalanul mozgott. Szulák Andrea játékához nem sok hozzáfűznivalóm van. Az a nő egy pillanat alatt zsebre vágta az egész Operettszínházat. Abszolút karakterben volt, és végtelen rutinnal vitte el a hátán az előadást. Ez a tapsrend alatt is érezhető volt. Azért az ember észreveszi, mikor egy mellékszereplő több tapsot kap, mint a főfőfőszereplő... Személyes kedvencem volt még Willy Lopez, aki éppen annyira volt gonosz, amennyire kellett neki.Se többet, se kevesebbel. Örültem, hogy ebben a szerepben György-Rózsa Sándort láttam. Brasch Bence, mint metrószellem... nos, furcsa volt. Nem volt rossz, a karaktert abszolút hozta, de... nem is tudom. Ha nekem valaki azt mondja, Brasch Bence, az a huszonéves fiú jut eszembe, akinek egy időben a "Fogadj el így!" című száma megállás nélkül szólt a rádióból. Merész dolog volt egy negatív szerepbe berakni. Azt hiszem, jobban örültem volna, ha Szabó P. Szilveszterrel látom. Mint ahogy Dolhai Attilának is jobban örültem volna. Szabó Dávid teljesen jó Carl volt, mégis úgy érzem, mindenképpen szeretném látni Mészáros Árpád Zsoltot is ebben a szerepben. Akiről még mindenképpen írni akartam, az a kórházszellem, akit Földes Tamás "Johnny" alakított. Akik ismerik az Operettszínház darabjait, már találkozhattak a nevével. Nagyobb szerepei közé tartozik a Rómeó és Júlia c. musicalből Lőrinc barát, az Anna Karenina-ból Levin, az Elisabeth-ből Lucheni, a Szépség és a szörnyetegből Perc úr, vagy az Abigélből Vitay tábornok. Magyarul végtelen rutinnal  tette teljesen magáévá ezt az apró, de (mint fentebb olvashatjátok) igen fontos szerepet. A megzavarodott kórházszellem, aki tudja, hogy azért van itt, mert el kell mondania valamit a még élő feleségének, de nem tudja, mi az, így tovább kísért a kórházban. Fellépett a színpadra és egyszerűen tele lett az aurájával az egész. Nem beszélek le senkit róla, hiszen hihetetlenül látványos az egész, de tartsa észben, mikor jegyet vesz, hogy az lehetőleg a nézőtérre szóljon, és lehetőleg a Dolhai-Vágó-MÁZS sztártrióval.