2012. július 7., szombat

Egy kis elmélkedés...

Amikor kicsi voltam (8 éves lehettem), anya levitt a színházban a zenekari árokba. A hárfaművész megengedte, hogy kipróbáljam a hangszerét. Később azt mondta anyának, hogy tehetséges vagyok, mert látta, hogy érek a hangszerhez, és érdemes lenne hárfáznom. Vajon ha akkor hárfázni kezdek, mennyivel lesz más az életem? Többre vittem volna? Talán nem is ebbe a gimnáziumba jártam volna, és idén már a zeneakadémiára nyerhettem volna felvételt. Vajon ha hárfázni tanulok, ugyanígy rajzolnék? Abban biztos vagyok, hogy nem itt tartana az életem, ahol most. És ez egy kicsit megijeszt. Furcsa dolgok ezek.

Nincsenek megjegyzések: